2007. augusztus 5., vasárnap

Brown és a „special relationship“

Külpolitikai berkekben a „ special relationship “ kifejezés általában az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között fennálló szoros kapcsolatot fedi. E kapcsolat történelmi, gazdasági, kulturális és ideológiai kötöttségeken alapul.

A 20. század második felében, akár milyen szemszögből is közelítjük meg a dolgot, valójában nem más, mint egy „egyirányú utca”, azaz Nagy Britannia lényeges, Egyesült Államokra való támaszkodása, abból a célból, hogy a Királyság legalább részben biztosítsa magának az egykoron elvesztett pozícióját a világpolitikában. Úgy néz ki, hogy ez a különleges kapcsolat kezd erősen lazulni, csakúgy mint az 1956-os szuezi krízis idején, amikor az amerikaik, a szovjetekkel karöltve, a briteket es a franciákat az Egyiptom elleni katonai akciók felhagyására kenyszerítették. Manapság viszont az az új angol kormány az, amely igyekszik az Amerikaikkal ápolt szövetségi kapcsolatot átértékelni. Gordon Brown, Tony Blair penzügyminisztereként is- igaz, nem olyan hangosan mint jelenleg- nem egyszer nyíltan hangoztatta az iraki háborúval kapcsolatos ellenvetéseit. Nem csoda, hisz az egykoron nagyon közkedvelt Blair Irakkal és „Bush pudlikutyája” szerepében való tetszelgésével nemcsak a saját népszerűségét jatszotta el rövid idő alatt, hanem a Munkáspártét is. A Labour óriási veszteségeket szenvedett az ezévi regionális parlamenti választásokon Skóciában és Walesben is. Nem meglepő, hogy Brown, az USA-tól való távolodással illetve Tony Blair-től való elhatárolódással próbálja visszaszerezni a Labour szavazóit. Az amerikaiaktól való elhatárolódás jelét adta a múltheti washingtoni látogatásakor is, amikor Bushnak a tudtára adta, hogy márpedig a brit csapatok nem lesznek meghatározatlan időig Irakban, hanem 1-2 éven belül kivonják őket. Az új miniszterelnök arra is rájött, hogy ha a Konzervatívok fiatal elnökét David Cameron-t egy „újabb Tony Blairnek” kezdi titulálni, akkor sok szavazot visszaszerezhet a Labournek. Úgy néz ki, hogy működhet ez a taktika, hisz a Munkáspárt támogatottsága hirtelen megugrott a legutóbbi közvélemény kutatásokban.

2 megjegyzés:

nyomkereső írta...

Örülök, hogy a külpolitika is megjelent a blogon. Osztom a nézetet, miszerint Dordon Brown-al némileg más szelek kezdtek el fújni az amerikai-brit kapcsolatokban, és az eddigi feltétel nélküli brit támogatás mintha lazulni kezdene.

jurgen írta...

Petikem, gratulalok, csak igy tovabb!